AZ ANYALÁNYA SZTORI
...HOGY IS KEZDŐDÖTT???
Hajni a kovász rabjává és elkötelezettjévé vált már jó 6-7 éve. Kezdetben persze Ő is élesztővel kezdte, majd ahogy egyre többet olvasott a kenyérsütés témájában, rájött, hogy ha kenyér, akkor KOVÁSZ. Persze az élesztőt sem veti meg, hisz megannyi finomság ezzel készül.
Nade, vissza a kovászhoz! Elkezdődött az "etetés", babusgatás. Ekkor még otthon sültek a kenyerek, az információ az internetről jött, a lelkesedés meg belülről fakadt. Aztán ahogy egyre több ropogós kenyér került ki a konyhából, Hajniban egyre nagyob lett a vágy aziránt, hogy a kenyérsütést ne csak a család örömére tegye, hanem kiterjessze nagyobb közönség elé. Ehhez viszont elengedhetetlenné vált az önképzésből kilpve, hogy tapasztalt profiktól is tanuljon. Több magyarországi sikeres pék workshopján részt vett az évek során, képesítést is szerezve a sok tapasztalat mellé. Ezt a tudást kezdte hozzátenni a Csodaszarvas Panzió szállásaihoz kapcsolódó reggeliztetéshez, ami mára már hívószóvá nőtte ki magát...az ország másig végéből is foglalnak szállást, hogy a A REGGELIT megkóstolhassák. Emellett ugyaitt az esküvők, cspaatépítések és családi összejövetelek igényeit is elkezdte kiszolgálni kenyérkülönlegességekkel, focaccia-kkal, baguette-kkel, sós és édes töltött lepényekkel. Időközben az Anya lánya is felcseperedett- Mimi még az érettségi megszerzése előtt cukrász tanfolyamot végzett hatalmas sikerrel és odaadással- így aztán szinte magától érthetődő volt az, hogy Ők ketten, kéz a kézben fogják kezdeni a hivatást, a 2021 tavaszán elkészült pékségben, ami szintén a Csodaszarvas Panzió és Tájparkban található.
Szabó Lőrinc: Kenyér
Beléd haraptam, áldott kenyér,
és elborzadtam – Habfehér
tested kísértete oszlani
kezdett, zöldülni s foszlani,
s köröttem az eltűnt szobák
falain, az utcán, a városon át
őt láttam mindenütt, csak őt,
a milliárd-lelkű mezőt,
ahogy szétcsapott, ringva – már
tenger volt, végtelen határ,
zöld végtelen, aztán rőt-arany.
Hány kalász élt ott, boldogan,
hány külön-külön kis akarat,
s minden kalászban mennyi mag,
és minden magban mennyi múlt
s mennyi jövendő párosult!
– Aztán egyszerre magamat
láttam, e roppant áradat
gyilkosát, isten gyilkosát,
aki kaszával belevág
az örök csodába, töri, üti
a szent anyagot, megsüti
s eszi istent, aki test, aki vér. –
S letettelek, darab kenyér,
s fölvettelek, elnéztelek,
magamban éreztem az életedet –
aztán lassan úgy ettelek tovább,
mint a hívő az úrvacsorát.